5.Mert..mert..

Egy újabb hétfő reggel.Nagy nehezen ki másztam az ágyamból.Felvettem egy szűk fekete szoknyát,alá fekete harisnyát és a fehér világos ingemet majd egy rózsaszín blézerrelm zártam le az öltözködést.A lábamra kedvenc telitalpú bokacsizmám húztam.A hajam konytba kötöttem.Ettem egy almát és bepakolva mindent a táskámba és kabátom felvétele után elindultam dolgozni.
-Jó reggelt!-köszöntem mikor beértem a sürgő-forgó telefonáló vagy éppen számítógépet nyomkodó emberek közé.Letelepedtem az én kis "dobozomba",kivettem a táskámból a szemüvegem és olvasni kezdtem a mai teendőimet.Hosszú napnak nézünk elébe.

*Olivér*

Hanna este átjött és nálam töltötte az éjjelt.Jó vele az ágyban de semmi többet nem érzek iránta.Ennek véget kell vetnem,nem akarom,hogy úgy érezze csak kihasználom.
-Jó reggelt édesem.-szólt hozzám majd megakart csókolni de én elhúzódtam tőle.Felkeltem és öltözni indultam.-Mi az nem volt jó az éjszaka?-nézett rám.
-Épp ez a baj.Én nem érzek semmi komolyat irántad,jó volt szép volt ennyi volt.-mondtam mire ő felhúzta a szemöldökét.
-A csaj miatt aki ránk nyitott?-felnevetetett.-Mert sztár van neked is lehene izlésed.
-Van is,és eszem is úgyhogy most kérlek menj és ne keressük egymást.-megrántotta a vállát és felöltözött.Láttam rajta,hogy nem nagyon érintetté meg a dolgok.Szexpartnernek kezelt.
-Ha el megyek nem jövök vissza többé.-mondta és szembe állt velem.
-Az lesz a legjobb.-jelentettem ki mire ő távozott.Vettem egy nagy levegőt és kisétáltam a srácokhoz.
-Mitcsináltal ezzel a lánnyal?
-Mik vagytok ti a szüleim,hogy kérdőre vontok?-tettem szét mindkét kezem.Meg sem várva válaszukat elindultam a hideg,komor utcára.

*Bogi*

Bogi menj ide,oda.Hívd fel ezt,hívd fel azt.Egész nap ezeket hallgattam.
-Bogi menj már át..-na itt tört el a méccses.Nem vagyok senki rabszolgája.
-Mi lenne ha te mennél át azokért a kurva papirokért.Nem vagyok a rabszolgád,se a kutyád,hogy úgy ugorjak ahogy te fütyülsz.-kiabáltam mire mindenki rámnézett.-Tudjátok mit elegem van belőletek.Felmondok.-jelentettem ki mikor megláttam a főnököm.
-Ha elmész többé ne gyere vissza.-kiabált utánam mire csak megvontam a vállam és tovább álltam.Sétám közben felvilágosodtam.Nincsenek szüleim,nincs állasom,nincs pasim,nincsenek barátaim.Egy kész csőd tömeg vagyok.Arra lettem figyelmes,hogy nedvesedik az arcom és szipogok.Tudom azt mondtam nem kell nekem Olivér barátsága de hiányzik.Felmentem hozzá és becsöngettem.
-Bogi hát te?-nézett rám de én nem válszoltam csak szorosan megöleltem. Éreztem ahogya szépen ekindul velem és segít leülni az ágyára.
-Mi a baj?-nézett könnyes szemeimbe.
-Minden.-jelentettem ki egyszerűen.Rám nézett én meg rá.Tekintetünk szinte egybe olvadt.A kezét lassan felemelte és óvatosan letörölte a könnyeimet az arcomról.Megérintette könnyel áztattom arcom és dőlni kezdett.Én is így tettem.Egyre kevesebb lett a távolság ajkaink között.
-Olivér..-rontott be Ya Ou amire mi szétrebbentünk és Olivér megköszürülte a torkát.
-Kopogás nem létezik?
-Bocs haver de Hanna itt van.-nyitotta ki az ajtó és belépett rajta Hanna és gyorsan lekapta.Felálltam rájuk néztem és egy újabb könnycsepp zuhant a földre.Megráztam a fejem és tovább álltam.

*Olivér*

-Ez meg mire volt jó?!-löktem el magamtól.-Mondtam,hogy vége fogdd fel.-vágtam a fejéhez és kabomat magamra kapva szaladtam Bogi után.
-Bogi!-üvöltöttem de nem állt meg.-Bogi!-kaptam el a csuklóját.
-Engedj el!-kérlelt sírva.
-Mit tettem?-néztem rá.
-Szerinted mit tettél?Majdnem megcsókolsz,aztán Hanna feltünik és eljátszod a nagy szerelmest.
-Hannával nincs köztünk semmi.
-Azt csinálsz amit akarsz.
-Akkor mért vagy ennyire felháborodva?-értetlenkedtem.
-Mert..mert...-dadogott.
-Mert?
-Olivér!-hallottam meg Hanna hangját.Hátrafordultam,hogy megnézzem miért kiállt de mire visszafordultam már Bogi elfutott.

4.Kikészültem!

Reggel nagy nehezen keltem ki az ágyból.A szemem még mindig fájt.A csengő megszólalt így felálltam és az ajtó felé siettem.
-Szia,Bogi!-köszönt Vanda.
-Szia Vanda.-viszonoztam letörten.
-Gyere be.
-Beszélnünk kell!
-Ha Olivérről van szó most ehez nincs kedvem.-álltam fel.
-De szeretem.-egyszerre megállt bennem a levegő.Megtorppantam és az előbbi mondat hangzott a fejembe.Szereti?!
-Mi van?-fordultam meg.
-Beleszerettem.-válaszolt lehajtott fejjel.
-De,de-dadogtam.-mégis hogyan?
-Az utóbbi időben beszélgettünk,sokat.És egyszerűen megtörtént.
-1.Beszélgetettek?2.Nekem egyikőtök sem mondta,hogy mostanában komunikáltok egymással.3Azthittem utálod.4.Van barátnője.
-Nem mondtam mert tudtam,hogy fontos neked és nem akartam a barátságotok útjába állni.Honnan tudod egyébként,hogy van barátnője?-nézett rám.
-Tegnap rájuk nyitottam.
-Mi?
-Figyelj Vanda elmondtam amit tudok most menj el.-mondtam és kinyitottam az ajtót ő pedig angolosan távozott.
-Mi a szar?!-suttogtam és fejemet fogva lecsúsztam az ajtó elé.Szeretem,de van barátnője.Csalódtam benne mert az álítólagos legjobb barátja azt se tudja,hogy kavar valakivel és,hogy azzal beszélget akit elvileg utál.Nem fogom egyikőjük barátságat se keresni.Egy kis egyedüllétre van szükségem.

*Vanda*

Nagyon is jól tudtam mit érez Bogi Olivér iránt.De elkellett mondanom neki.Nem éppen úgy sikerült ahogyan azt elképzeltem.Olivér volt a következő ember akihez eltámolyogtam.
-Szia.
-Szia Vanda.-adott két puszit.-Hát te?
-Beszélnünk kell.-jelentettem ki majd bementem a szobájába.Letettem a kabátom és mindenem az ágyra és leültem Olivér mellém ült.Annyira hülye vagyok.Megcsókoltam és egyre hevesebb vágyat érezem az iránt,hogy tovább folytassam amit elkezdtem.
-Vanda.-állított le Olivér.-Mit csinálsz?
-Sajnálom én csak..
-Csak?-meredt rám.
-Szeretlek.-böktem ki végül.Olivérre néztem akit lesokkoltak az előbb hallottak.Felállt és elkezdett járkálni.
-Szeretsz?-állt meg egy pillanatra.
-Igen.
-De én nem érzek így irántad.-vakarta meg a tarkóját.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Honnan?
-Reggel beszéltem Bogival és elmondta,hogy van barátnőd.
-Beszéltél Bogival?Hogy van?-egyszerre felkeltettem az erdeklődését.
-Nem a drágalátos barátnőm miatt jöttem.Ha ennyire érdekel kérdezd meg tőle.-mondtam és felkapva a kabátom elhúztam a csíkot.

*Olivér*

Nem tartottam nagyon nagyra a Vandával való beszélgetéseimet.Én csak szimplán jóba akartam lenni vele Bogi miatt.De ő valamt nagyon félreértett.Szeret?!Kiakadtam.Hannával aza baj,hogy nem èzek szerelmet iránta.Nagyon kedvelem de semmi több.Minden gondom közül a Bogival való vita érintett meg legjobban.Mostmár mennék hozzá és meghallgatna,segítene.Az ágyamon fekúdtem amikor Ya Ou lépett be az ajtón.
-Kopogás?-förmedtem rá.
-Bocs.-mondta majd kopogott utólag kettőt gondolom,hogy felvidítson.
-Mit akarsz?
-Mi van veled?Mostanában magadba vagy zárkózva mindig veszekszel valakivel.
-Ez legyen az én magánügyem.Az oké,hogy együtt lakunk és bandatársak vagyunk de nem kötellesége megosztanom veletek mindent.-jelentettem ki.-És most menj ki kérlek.-nem szólt semmit csak kiment.Nem akartam vele se így beszélni..csak egyszerűen..kikészültem!

3.Tévhit..

A kezem remeg,a gyomromba egy nagy görcs csomó foglalt hellyet.Egy mély levegő vétel után megnyomtam a csengőt.Benny nyitott ajtót.
-Szia,Bogi.Hát te?
-Olivérhez jöttem.
-Attól tartok nem ér rá.-vakarta meg a tarkóját.
-Mi az,hogy nem ér rá?!Nekem nincs időm erre.-momdtam és arrébb lökve Bennyt berontottam a házba.Azonnal Olivérhez mentem de mikor benyitottam megláttam egy másik lánnyal.Gyorsan becsuktam magam előtt az ajtót.Lassan kezdtem felfogni mit is láttam.Egy könnycsepp esett le a földre. Kiszaladtam a házból.Olyan naív vagyok.Én vele?!Ez még viccnek is rossz.

*Olivér*

Hannával egy ideje már találkozgatunk persze erről csak a srácok tudtak.Ma felhívtam magamhoz és hamar az ágyamban kötöttünk ki.Egyszer csak nyílt az ajtó és Bogit pillantottam meg,időm sem volt reagálni mivel visszacsukta az ajtót maga előtt és elment.Gyorsan magamra kaptam egy pólót és kimentem a konyhába.
-Miért engedtétek,hogy bejöjjön?!-rontottam rá a békésen vacsorázó Szikire és Bennyre.
-Nem engedtem ő lökött fel és egyszerűen csak bejött.-hadakozott Benny. Magamra kaptam a kabátom és a cipőm és Bogi után eredtem.Nem is érdekelt Hanna most,tudni akartam mi van a legjobb barátommal.Lelkiismeret furdalásom van azért mert nem mondtam el..

 *Bogi*

Csak futottam míg egy padhoz értem ahova azonnal leültem.Kezembe temettem arcom és szószerint zokogtam.Annyira hülye vagyok.Ő csak barátként takint rám,miért nem fogom már fel?!
-Bogi,minden oké?
-Hogy kérdezhetsz ilyet?-ültem fel.
-Sajnálom,hogy nem mondtam el..
-Mégis mióta?-rontottam rá.
-Két hete.
-És még engem nevezel a legjobb barátodnak?!-álltam fel.
-Mert az is vagy.-állt fel ő is.
-Ha az lennék már tudnék arról a lányról,nagyot csalódtam benned.Én mindent elmondok neked de te.Hagyjuk egymást egy kis időre.-mondtam és elindultam.Kissé menyugodva értem haza.Haragszom.Magamra és Olivérre.Ha nem megyek el akkor nem csalódom ekkorát,ha viszont ugyanúgy nem megyek el akkor talán sosem tudom meg,hogy akiért a szívem dobog már talált magának valakit.Nem éreztem mást csak fájdalmat és düht.Sírni akartam de már a szemem teljesen kiszáradt.Lefeküdtem az ágyamba és hamar el is nyomott az álom.

*Olivér*

Bogi miután kijelentette,hogy hagyjuk egymást egy enyhe sokk ért.De teljes mértékben megértem valószínűleg én is így reagáltam volna a helyébe.
-Na mi van?-kérdezte tőlem Benny miközben a teáját kavargatta.
-Semmi.Bogi azt kérte egy időre függesszük fel a barátságunkat.-mondtam majd leültem az asztalhoz.-Hanna?
-Elment.Azt üzeni majd hívd fel.Amúgy miért kérte ezt?
-Mert nem mondtam el neki,hogy együtt vagyok Hannával.
-Már minden világos.-csapott a homlokára Benny.
-Mi?-néztem rá mivel nem értettem barátom viselkedését.
-Szerinted miért akadt ki ennyire Bogi?
-Mert nem mondtam el neki.
-Áh..barátom akkor maradj is ebben a tévhitben.-mondta majd megveregette a vállam.

*Benny*

Nem hiszem el.Hogy lehet ennyire vak és síkhülye Olivér.Bogi azért kapta fel ennyire a vízet mert már régóta tetszik neki.Nem hiszem el,hogy nem vette észre.
-Benny mondd már el miről beszélsz!-jött utánam a szobámba Olivér.
-Magadtól is észrevehetnéd.
-Mondd el!-már szinte parancsolta.
-Jól van.Arról van szó,hogy Boginak..-nem tudtam befejezni ugyanis a csengő hangja utamat állta.Olivér kirohant és ajtót nyitott.Kiváncsi lettem ki lehet az így én is kimentem.Hát persze,hogy a kényes Hanna.Nagy csókolózásban törtek ki a fiatalok én meg inkább megcsóváltam a fejem és visszamentem a szobámba.

2.Ő nem úgy néz rád..

A szórakozóhelyre érve megpillantottuk a csapat többi tagját.Mind a bárpultnál ültek de mindenki mást csinált.Benny a telefonját nyomkodta,Ya Ou egy lánnyal beszélgetett,Sziki meg italokat rendelt."Robin Thicke-Give it 2 u" című szám szólt a hangfalakból.
-Sziasztok srácok!-üvöltöttem.
-Ne tudjátok meg,hogy hoztam el ide.-szólalt meg Olivér.
-Rendeltetek már italt?-váltottam témát.
-Ja.Tessék.-nyújtotta át Sziki a kék színű koktélt.
-És most Olivér el jön velem táncolni.-néztem rá és meg sem vártam mit reagál húztam magammal a tömegbe.Össze-vissza ugráltam de jól éreztem magam s ez a lényeg.
-Menjünk,igyunk valamit.-ordítottam az előttem táncolónak.Így telt az este.Nem részletezném mivel nincs mit részletezni rajta.Ittunk és táncoltunk.
-Itt a kabátod.-dobta nekem Ya Ou mikor ki értünk az épületből.
-Kösz!
-Hazavigyünk?-jött ki Sziki is.
-Nem kell köszönöm.
-Akkor hazakísérlek.-szólalt meg Olivér miközben a cipzárjával vacakolt.
-Rendben.-egyeztem bele.Megvártuk míg el indulnak a srácok.Olyan fél kettő körül járhatott amikor hazaértünk.Leöltöztem és fehérneműbe lefeküdtem az ágyba.Nem emlékszem miért de Olivér a kanapén aludt.Reggel magamra kaptam a fekete köntösöm és kisétáltam a konyhába.Olivér még mindig el volt terűlve de nem aludt csak a telefonját nyomogatta.
-Te kis kocka.-ültem le mellé a kanapéra.
-Hát ha valaki nem hagy aludni.-bökött felém.
-Miről beszélsz?
-Te beszéltél magadban az éjjel.
-Ez most komoly?-nevettem.
-Halálosan.
-Miket mondtam?
-Mellőzzük.-legyintett és nyújtózott egyet.
-Hát jó.-mondtam és felálltam egy hirtelen ötlettől vezérelve ráugrottam.Nagynehezen kiszálltunk az ágyból és felfrissítettük magukat. Felvettem egy melegítő nadrágot és egy nike szürke meleg pulcsit.A hajam meg felkonyoltam.
-Hercegnő mennem kell lassan.-szólalt meg Olivér amikor kiléptem a konyhába.
-Rendben.
-Szia.-köszönt fél lábbal kint az ajtón.
-Szia.-sóhajtottam.Nem szerethetem őt.De már régóta tudom,hogy amit én érzek iránta az több mint barátság.
-Felejtsd el Bogi!Ő nem így érez irántad!-mondtam magamnak.Szerencsére hétvégen nem kell be mennem dolgozni.Ki akartam kapcsolódni így gondoltam lemegyek edzeni.A futópadot választottam.A fülhallgatómat be dugtam és hangosan hallgattam a zenét.Egyre gyorsabban futottam de fel se tünt.Egy fél órát edzettem.Hazaérve még csak két óra volt.Nem bírom,kész vége.El kell mondanom neko,ha törik ha szakad.Nem bírom már ezt az érlelődést.Nem lesz semmi baj.Megtudja végre mit is érzek valójában iránta.

1.Best friends




Minden egy hónapja kezdődött.Éppen a kedvenc kávézóm felé tartottam amikor neki mentem egy nagyon kedves fiatalembernek.Segítőkész volt és minden papírt ami a kezemből a földre került segített felszedni. Biztos lett volna jobb dolga mint,hogy segít egy ügyetlen lánynak pár íratott összekaparni a földről. Megköszöntem mindent neki és tovább álltam.Sokszor gondoltam rá így megpróbáltam felkutatni.Sikerült is.Elkezdtünk találkozgatni,olyam dolgokról beszélgetni amiről még senkivel nem beszéltem.Ennek a kávézós esetnek köszönhetem,hogy megtaláltam életem első igazi barátját akiben bízhatok és mindent elmondhatok neki mert nem kell attól félnem,hogy ki nevet.
-Bogi itt vagy?-legyezte a kezét az előttem ülő legjobb barátnőm,Vanda.
-Persze csak egy cseppet elgondolkoztam.
-Olivér?!-emelte fel a hangját.
-De hogy is.Te bolond vagy.Azon gondolkodtam,hogy...-kerestem a megfelelő választ. Még sem mondhattam meg Vandának,hogy megint róla van szó.Sosem bírta Olivért.Az irodában rengetegen sürögtek-forogtak.Néha már én sem tudtam hol áll a fejem a nagy felfordulásban.Vettem egy mély levegőt leadtam a jelentésem és hazaindultam.Pest utcái hidegek,különösen ha tél van.Fogvaccogtattva értem fel a jó meleg lakásomba.Nem akartam mást csak ágyba bújni.De ezt a szép gondolat menetet a csengő hangja szakította meg.
-Szia hercegnő!
-Áhh..Oli tudhatam volna ki más.-sóhajtottam majd utat mutattam neki.
-Nem is örülsz nekem?-kérdezte miközben a fogasra akasztotta a kabátját.
-Nem erről van szó,csak fáradt vagyok.Attól,hogy te egésznap énekelgetsz én egy rohadt irodaházban zsörtölődöm.-fontam össze a karom a mellkasom előtt.
-Nem énekelgetek hanem éneklek.Nagy különbség van a kettő közt.
-Mostmár ezt is tudom de tulajdonképp miért is jöttél?
-A fiúktól azt a megbízást kaptam,hogy cipeljelek el bulizni.
-Az kizárt!-hadakoztam.
-Pedig muszáj lesz!-lépett egyre közelebb hozzám.
-Nem!
-Biztos vagy benne?Még meggondolhatod.-nézett rám kacéran.
-Biztos.-döntöttem el a fejem.
-Te mondtad.-suttogta majd felkapott a vállára.
-Tegyél le!-parancsoltam neki.
-Amíg azt nem mondod,hogy jössz nem!
 -Utállak Patocska Olivér.-sóhajtottam.
-Akkor ez igent jelent?-Igen csak tegyél már le.-sóhajtottam.Azonnal le is tett és elküldött készülödni.A "készülődés" abból állt,hogy kifésültem a hajam.
-Mehetünk?-kérdezte izgatottan.Nem mondtam semmit csak lerántottam a kabátom a fogasról és kimentem az ajtón. -Jaj a hercegnő durcizik.-szólalt meg a hátam mögött jövő barátom.

Sziasztok!

Nem gondolom,hogy fontos lenne prólogust írni a blogomhoz.Ez a KITALÁLT történet a bytheway nevű magyar együttesről fog szólni.Remélem tetszeni fog!:)