5.Mert..mert..

Egy újabb hétfő reggel.Nagy nehezen ki másztam az ágyamból.Felvettem egy szűk fekete szoknyát,alá fekete harisnyát és a fehér világos ingemet majd egy rózsaszín blézerrelm zártam le az öltözködést.A lábamra kedvenc telitalpú bokacsizmám húztam.A hajam konytba kötöttem.Ettem egy almát és bepakolva mindent a táskámba és kabátom felvétele után elindultam dolgozni.
-Jó reggelt!-köszöntem mikor beértem a sürgő-forgó telefonáló vagy éppen számítógépet nyomkodó emberek közé.Letelepedtem az én kis "dobozomba",kivettem a táskámból a szemüvegem és olvasni kezdtem a mai teendőimet.Hosszú napnak nézünk elébe.

*Olivér*

Hanna este átjött és nálam töltötte az éjjelt.Jó vele az ágyban de semmi többet nem érzek iránta.Ennek véget kell vetnem,nem akarom,hogy úgy érezze csak kihasználom.
-Jó reggelt édesem.-szólt hozzám majd megakart csókolni de én elhúzódtam tőle.Felkeltem és öltözni indultam.-Mi az nem volt jó az éjszaka?-nézett rám.
-Épp ez a baj.Én nem érzek semmi komolyat irántad,jó volt szép volt ennyi volt.-mondtam mire ő felhúzta a szemöldökét.
-A csaj miatt aki ránk nyitott?-felnevetetett.-Mert sztár van neked is lehene izlésed.
-Van is,és eszem is úgyhogy most kérlek menj és ne keressük egymást.-megrántotta a vállát és felöltözött.Láttam rajta,hogy nem nagyon érintetté meg a dolgok.Szexpartnernek kezelt.
-Ha el megyek nem jövök vissza többé.-mondta és szembe állt velem.
-Az lesz a legjobb.-jelentettem ki mire ő távozott.Vettem egy nagy levegőt és kisétáltam a srácokhoz.
-Mitcsináltal ezzel a lánnyal?
-Mik vagytok ti a szüleim,hogy kérdőre vontok?-tettem szét mindkét kezem.Meg sem várva válaszukat elindultam a hideg,komor utcára.

*Bogi*

Bogi menj ide,oda.Hívd fel ezt,hívd fel azt.Egész nap ezeket hallgattam.
-Bogi menj már át..-na itt tört el a méccses.Nem vagyok senki rabszolgája.
-Mi lenne ha te mennél át azokért a kurva papirokért.Nem vagyok a rabszolgád,se a kutyád,hogy úgy ugorjak ahogy te fütyülsz.-kiabáltam mire mindenki rámnézett.-Tudjátok mit elegem van belőletek.Felmondok.-jelentettem ki mikor megláttam a főnököm.
-Ha elmész többé ne gyere vissza.-kiabált utánam mire csak megvontam a vállam és tovább álltam.Sétám közben felvilágosodtam.Nincsenek szüleim,nincs állasom,nincs pasim,nincsenek barátaim.Egy kész csőd tömeg vagyok.Arra lettem figyelmes,hogy nedvesedik az arcom és szipogok.Tudom azt mondtam nem kell nekem Olivér barátsága de hiányzik.Felmentem hozzá és becsöngettem.
-Bogi hát te?-nézett rám de én nem válszoltam csak szorosan megöleltem. Éreztem ahogya szépen ekindul velem és segít leülni az ágyára.
-Mi a baj?-nézett könnyes szemeimbe.
-Minden.-jelentettem ki egyszerűen.Rám nézett én meg rá.Tekintetünk szinte egybe olvadt.A kezét lassan felemelte és óvatosan letörölte a könnyeimet az arcomról.Megérintette könnyel áztattom arcom és dőlni kezdett.Én is így tettem.Egyre kevesebb lett a távolság ajkaink között.
-Olivér..-rontott be Ya Ou amire mi szétrebbentünk és Olivér megköszürülte a torkát.
-Kopogás nem létezik?
-Bocs haver de Hanna itt van.-nyitotta ki az ajtó és belépett rajta Hanna és gyorsan lekapta.Felálltam rájuk néztem és egy újabb könnycsepp zuhant a földre.Megráztam a fejem és tovább álltam.

*Olivér*

-Ez meg mire volt jó?!-löktem el magamtól.-Mondtam,hogy vége fogdd fel.-vágtam a fejéhez és kabomat magamra kapva szaladtam Bogi után.
-Bogi!-üvöltöttem de nem állt meg.-Bogi!-kaptam el a csuklóját.
-Engedj el!-kérlelt sírva.
-Mit tettem?-néztem rá.
-Szerinted mit tettél?Majdnem megcsókolsz,aztán Hanna feltünik és eljátszod a nagy szerelmest.
-Hannával nincs köztünk semmi.
-Azt csinálsz amit akarsz.
-Akkor mért vagy ennyire felháborodva?-értetlenkedtem.
-Mert..mert...-dadogott.
-Mert?
-Olivér!-hallottam meg Hanna hangját.Hátrafordultam,hogy megnézzem miért kiállt de mire visszafordultam már Bogi elfutott.