2014. április 12., szombat

4.Kikészültem!

Reggel nagy nehezen keltem ki az ágyból.A szemem még mindig fájt.A csengő megszólalt így felálltam és az ajtó felé siettem.
-Szia,Bogi!-köszönt Vanda.
-Szia Vanda.-viszonoztam letörten.
-Gyere be.
-Beszélnünk kell!
-Ha Olivérről van szó most ehez nincs kedvem.-álltam fel.
-De szeretem.-egyszerre megállt bennem a levegő.Megtorppantam és az előbbi mondat hangzott a fejembe.Szereti?!
-Mi van?-fordultam meg.
-Beleszerettem.-válaszolt lehajtott fejjel.
-De,de-dadogtam.-mégis hogyan?
-Az utóbbi időben beszélgettünk,sokat.És egyszerűen megtörtént.
-1.Beszélgetettek?2.Nekem egyikőtök sem mondta,hogy mostanában komunikáltok egymással.3Azthittem utálod.4.Van barátnője.
-Nem mondtam mert tudtam,hogy fontos neked és nem akartam a barátságotok útjába állni.Honnan tudod egyébként,hogy van barátnője?-nézett rám.
-Tegnap rájuk nyitottam.
-Mi?
-Figyelj Vanda elmondtam amit tudok most menj el.-mondtam és kinyitottam az ajtót ő pedig angolosan távozott.
-Mi a szar?!-suttogtam és fejemet fogva lecsúsztam az ajtó elé.Szeretem,de van barátnője.Csalódtam benne mert az álítólagos legjobb barátja azt se tudja,hogy kavar valakivel és,hogy azzal beszélget akit elvileg utál.Nem fogom egyikőjük barátságat se keresni.Egy kis egyedüllétre van szükségem.

*Vanda*

Nagyon is jól tudtam mit érez Bogi Olivér iránt.De elkellett mondanom neki.Nem éppen úgy sikerült ahogyan azt elképzeltem.Olivér volt a következő ember akihez eltámolyogtam.
-Szia.
-Szia Vanda.-adott két puszit.-Hát te?
-Beszélnünk kell.-jelentettem ki majd bementem a szobájába.Letettem a kabátom és mindenem az ágyra és leültem Olivér mellém ült.Annyira hülye vagyok.Megcsókoltam és egyre hevesebb vágyat érezem az iránt,hogy tovább folytassam amit elkezdtem.
-Vanda.-állított le Olivér.-Mit csinálsz?
-Sajnálom én csak..
-Csak?-meredt rám.
-Szeretlek.-böktem ki végül.Olivérre néztem akit lesokkoltak az előbb hallottak.Felállt és elkezdett járkálni.
-Szeretsz?-állt meg egy pillanatra.
-Igen.
-De én nem érzek így irántad.-vakarta meg a tarkóját.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Honnan?
-Reggel beszéltem Bogival és elmondta,hogy van barátnőd.
-Beszéltél Bogival?Hogy van?-egyszerre felkeltettem az erdeklődését.
-Nem a drágalátos barátnőm miatt jöttem.Ha ennyire érdekel kérdezd meg tőle.-mondtam és felkapva a kabátom elhúztam a csíkot.

*Olivér*

Nem tartottam nagyon nagyra a Vandával való beszélgetéseimet.Én csak szimplán jóba akartam lenni vele Bogi miatt.De ő valamt nagyon félreértett.Szeret?!Kiakadtam.Hannával aza baj,hogy nem èzek szerelmet iránta.Nagyon kedvelem de semmi több.Minden gondom közül a Bogival való vita érintett meg legjobban.Mostmár mennék hozzá és meghallgatna,segítene.Az ágyamon fekúdtem amikor Ya Ou lépett be az ajtón.
-Kopogás?-förmedtem rá.
-Bocs.-mondta majd kopogott utólag kettőt gondolom,hogy felvidítson.
-Mit akarsz?
-Mi van veled?Mostanában magadba vagy zárkózva mindig veszekszel valakivel.
-Ez legyen az én magánügyem.Az oké,hogy együtt lakunk és bandatársak vagyunk de nem kötellesége megosztanom veletek mindent.-jelentettem ki.-És most menj ki kérlek.-nem szólt semmit csak kiment.Nem akartam vele se így beszélni..csak egyszerűen..kikészültem!

2 megjegyzés: