3.Tévhit..

A kezem remeg,a gyomromba egy nagy görcs csomó foglalt hellyet.Egy mély levegő vétel után megnyomtam a csengőt.Benny nyitott ajtót.
-Szia,Bogi.Hát te?
-Olivérhez jöttem.
-Attól tartok nem ér rá.-vakarta meg a tarkóját.
-Mi az,hogy nem ér rá?!Nekem nincs időm erre.-momdtam és arrébb lökve Bennyt berontottam a házba.Azonnal Olivérhez mentem de mikor benyitottam megláttam egy másik lánnyal.Gyorsan becsuktam magam előtt az ajtót.Lassan kezdtem felfogni mit is láttam.Egy könnycsepp esett le a földre. Kiszaladtam a házból.Olyan naív vagyok.Én vele?!Ez még viccnek is rossz.

*Olivér*

Hannával egy ideje már találkozgatunk persze erről csak a srácok tudtak.Ma felhívtam magamhoz és hamar az ágyamban kötöttünk ki.Egyszer csak nyílt az ajtó és Bogit pillantottam meg,időm sem volt reagálni mivel visszacsukta az ajtót maga előtt és elment.Gyorsan magamra kaptam egy pólót és kimentem a konyhába.
-Miért engedtétek,hogy bejöjjön?!-rontottam rá a békésen vacsorázó Szikire és Bennyre.
-Nem engedtem ő lökött fel és egyszerűen csak bejött.-hadakozott Benny. Magamra kaptam a kabátom és a cipőm és Bogi után eredtem.Nem is érdekelt Hanna most,tudni akartam mi van a legjobb barátommal.Lelkiismeret furdalásom van azért mert nem mondtam el..

 *Bogi*

Csak futottam míg egy padhoz értem ahova azonnal leültem.Kezembe temettem arcom és szószerint zokogtam.Annyira hülye vagyok.Ő csak barátként takint rám,miért nem fogom már fel?!
-Bogi,minden oké?
-Hogy kérdezhetsz ilyet?-ültem fel.
-Sajnálom,hogy nem mondtam el..
-Mégis mióta?-rontottam rá.
-Két hete.
-És még engem nevezel a legjobb barátodnak?!-álltam fel.
-Mert az is vagy.-állt fel ő is.
-Ha az lennék már tudnék arról a lányról,nagyot csalódtam benned.Én mindent elmondok neked de te.Hagyjuk egymást egy kis időre.-mondtam és elindultam.Kissé menyugodva értem haza.Haragszom.Magamra és Olivérre.Ha nem megyek el akkor nem csalódom ekkorát,ha viszont ugyanúgy nem megyek el akkor talán sosem tudom meg,hogy akiért a szívem dobog már talált magának valakit.Nem éreztem mást csak fájdalmat és düht.Sírni akartam de már a szemem teljesen kiszáradt.Lefeküdtem az ágyamba és hamar el is nyomott az álom.

*Olivér*

Bogi miután kijelentette,hogy hagyjuk egymást egy enyhe sokk ért.De teljes mértékben megértem valószínűleg én is így reagáltam volna a helyébe.
-Na mi van?-kérdezte tőlem Benny miközben a teáját kavargatta.
-Semmi.Bogi azt kérte egy időre függesszük fel a barátságunkat.-mondtam majd leültem az asztalhoz.-Hanna?
-Elment.Azt üzeni majd hívd fel.Amúgy miért kérte ezt?
-Mert nem mondtam el neki,hogy együtt vagyok Hannával.
-Már minden világos.-csapott a homlokára Benny.
-Mi?-néztem rá mivel nem értettem barátom viselkedését.
-Szerinted miért akadt ki ennyire Bogi?
-Mert nem mondtam el neki.
-Áh..barátom akkor maradj is ebben a tévhitben.-mondta majd megveregette a vállam.

*Benny*

Nem hiszem el.Hogy lehet ennyire vak és síkhülye Olivér.Bogi azért kapta fel ennyire a vízet mert már régóta tetszik neki.Nem hiszem el,hogy nem vette észre.
-Benny mondd már el miről beszélsz!-jött utánam a szobámba Olivér.
-Magadtól is észrevehetnéd.
-Mondd el!-már szinte parancsolta.
-Jól van.Arról van szó,hogy Boginak..-nem tudtam befejezni ugyanis a csengő hangja utamat állta.Olivér kirohant és ajtót nyitott.Kiváncsi lettem ki lehet az így én is kimentem.Hát persze,hogy a kényes Hanna.Nagy csókolózásban törtek ki a fiatalok én meg inkább megcsóváltam a fejem és visszamentem a szobámba.